Versus? Vagy igenis összetartozik ez a két fogalom?!
Nézzünk egy kis elméleti hátteret:
Az elengedés érzelmi vagy pszichológiai összefüggésben azt jelenti, hogy valaki próbál megszabadulni valami olyantól, ami terhet jelent neki. Ez lehet trauma, harag, sérelem vagy múltbéli esemény lenyomata.
Mégis, az emberek többsége, amikor meghallja az elengedés szót automatikusan összerezzen, mert egyszerűen a veszteséggel azonosítja. Azt hiszik tévesen, hogy az elengedés azt jelenti, hogy számukra fontos dolgokról, eseményekről, személyekről, vagy tárgyról le kell mondaniuk. Azt gondolják, hogy az elengedés azt jelenti, hogy kevesebbek lesznek ettől, hogy valamit vagy valakit el kell véglegesen felejteni, kitörölni, felszámolni, megszakítani a kapcsolatot.
És mivel az elengedést a veszteséggel azonosítják, így rögtön meg is jelenik a furcsa feszültség érzés, amit ha kicsit megfigyelnek hamar felfedezhető, hogy ez bizony a félelem érzése. Félelem az érzelmi kötődés megváltozásától, a komfort zónából való kilépéstől, a változással járó bizonytalanságtól, esetleg magától az identitás változásától.
És hát ugye mi már tudjuk, hogy a félelem hiányt képvisel, ami szűkösséget, feszültséget generál, erőt és energiát szippant el. És már azt is tudjuk, hogy hiányból teremteni nem lehet.
Ez eddig tiszta sor, logikusan levezetett, érthető összefüggés sorozat. Ezekre már ráláttunk, megértettük. Mégis. Ülünk otthon a fotelunkban, és csak az kattog a fejünkben, hogy á, én ezt mégsem akarom elengedni. Nem jó ez már nekem, érzem én, de még nem, még akkor sem. Még nem tudom, még nem állok készen rá. (Zárójeles megjegyzés: valójában nem akarom.)
És itt jön a szemlélet váltás, egy olyan információ morzsa, amit lehet, hogy eddig is „tudtál, csak nem sejtettél”:
Az elengedés valójában megengedés! Az elengedéssel valójában több leszel, nem kevesebb!
Egyszerűen zseniális, ugye?
No, értelmezzük ezt a megközelítést is kicsit. Mikor azt mondod, hogy megengedem magamnak, hogy elengedjem, akkor választasz és döntést hozol egyszerre. Egyrészt magadat választod (más dolgok, helyzetek, más személyek helyett), és döntést hozol arról (elköteleződsz saját magad mellett), hogy jót teszel magaddal, jobbá teszed az életed. Ez nem azt jelenti, hogy semmissé válnak azok a dolgok, amelyeket elengedsz, hanem azt, hogy már nem akarod cipelni a régi terheket, mert egyszerűen kell a hely másnak.
Így a hiány szemléletből átlépsz a bőség szemléletbe. És mint tudjuk a bőség jelent elégedettséget, teljességet, energikusságot, és erőt. A bőség állapotából már lehet teremteni!
Egyre inkább érezni fogod a szabadságodat abban, hogy mindig van lehetőséged választani! Minden nap van lehetőséged másképp dönteni, és megengedheted magadnak, hogy a félelem helyett a bőséget válaszd! Minden nap!
Csak egy kis gyakorlás szükséges :-)
Comments